A fajta bölcsője Mezőhegyes volt. Az 1810-es évek elejére egyértelművé vált, hogy katonai hátas lovat az ország nagy ménesei tenyészteni képesek, de katonai hámos lónak alkalmas típus nem állt rendelkezésre. 1816-ban, főleg arab és spanyol-nápolyi típushoz sorolható kancákon megkezdi tenyészműködését egy normandiai Nóniusz nevű mén. Apja angol félvér, apai nagyapja angol telivér, anyja egy normandiai kanca, angol telivér unoka. A mén 1816-tól 1832-ig fedezett a ménesben és 368 vemhesített kanca után 201 ivadéka született. A ménnek 15 törzsmén fia működött a ménesben. Mindegyik spanyol hátterű vagy a kemény arab kancákra vezethető vissza. A nóniuszok második generációját a Nóniusz 29, Nóniusz 34 és Nóniusz 36 nevű törzsmének alapozták meg. 1870 után a hátasjelleg formálásához angol telivér méneket alkalmaznak. Az F1-ek közül a kancák kaptak szerepet, de ezeket nóniusz törzsbéli ménekhez “zárták” vissza. Az F1 mének – mezőhegyesi tenyésztési koncepciónak megfelelően – nem kaptak apaméni szerepet. A századfordulót megelőzően négy mén rögzítette és alakította ki véglegesen a fajtát. Ezek a Nóniusz XXIX Nóniusz XXXI Nóniusz XXXVI Nóniusz XLII 1943-tól a négy mén geneológiai vonalát az előbbi felsorolás sorrendjében A; B; C; D vonallal illetik. Ez a nomenklatúra mind a mai napig fennmaradt. A vonalakkal azt a tenyésztési gyakorlatot követték, hogy az “A” vonalbeli kancát hozzáillő “B” vonalbeli ménnel párosították, majd ez “C” vonalbeli mént kapott. Ennek kancautódára rakták a “D” vonalú mént. Így elérték, hogy nem keveredtek az egyedek közeli rokonságba, de a fajta homogenitását nagymértékben elősegíteni lehetett.
A fajta származását tekintve tömeges angol félvér a melegvérű igás lófajták egyik legtömegesebbike. Feje a test nagyságával arányos, kissé durva félkos – esetenként kosfej. Nyaka – az arab és spanyol-nápolyi nagy befolyású ősöknek köszönhetően – magasan-, a telivérezett egyedeknél középmagasan illesztett. Nyaka középhosszú, olykor rövid, nem eléggé ívelt. Marja középmagas, izmos, telt. Háta hosszú, középhosszú, széles, jól izmolt. Ágyéka középhosszú, rendre széles, jól izmolt. Fara nagy terjedelmű, enyhén lejtős, hossza nem éri el a félvér lovak farhosszúságát. Mellkasa dongás, kevésbé mély. Igás jellegének megfelelően szügye széles, igen jól izmolt. Ízületei terjedelmesek, inai szárazak. A hasonló testnagyságú és tömegű európai melegvérű fajták között a nóniusz rendelkezik a legszárazabb inakkal és ízületekkel. Lábhibák előfordulnak, ennek ellenére küllemében nagyon egyöntetű fajta. Színe pej, sötétpej, fekete.
Nyugodt vérmérsékletű, tartós teljesítményre képes igásló. A korábban megrendezett távhajtási versenyeken állóképességét és mozgáskészségét mindannyiszor bizonyította. Munkakészsége páratlan. Nemcsak fogatlóként és igáslóként kiváló. Közel két évtizedes kísérlet és gyakorlati próba során bizonyította, hogy alkalmas angol telivér mének után az ivadékok válogatás nélkül nagyszerűen beválnak az ugrósportban. Anyai keresztezési partnerként kitűnően hasznosítható. Elsősorban mezőgazdasági igásmunkára használható. Jobb ügető képességű egyedei a fogatsportban nemzetközi szinten is eredményesek. A hobby lótartásban a család mindenes lova lehet, hiszen kocsiban és nyereg alatt egyaránt jól használható. Mivel barokk külleme alapján minden más félvér lófajtától határozottan megkülönböztethető a hobby lótartók körében a jövőben minden bizonnyal különleges jelentőséggel bír majd. Sportcélú haszonállat-előállító keresztezésben nélkülözhetetlen anyai partnernek tekinthető. Itt lehetőség nyílik, lovastúrára és lovastáborokra.
A magyar lófajták közül talán az egyik legkedvezőbb helyzetűnek tekinthető. Régi nagy ménesei (Mezőhegyes, Hortobágy) megmaradtak, eredeti kancacsaládjai fellelhetők. A köztenyésztésben – éppen gazdasági értékmérő tulajdonságai miatt – sok nóniusz kanca található, olyanok, amelyeknek genetikai háttere is figyelemre méltó. Mezőhegyes, Makó környéke, Hajdú-Bihar megye túlnyomórészt nóniusz fajtát tenyészt évtizedek óta. A törzskönyvi ellenőrzésben tartott kancák száma közel 500. Jövőbeni várható szerepének megfogalmazásakor a fajta jellege meghatározó. Magyarország egyetlen klasszikus igásló fajtája. Célszerű a formájában megőrizni és a mezőgazdasági igaerőt főleg erre a fajtára alapozni. Hobbycélú tenyésztésének terjedése is elképzelhető, hiszen küllemi tulajdonságai, belső értékmérői, más fajtáktól különálló származása erre alkalmassá teszi.
Nóniusz, a melegvérű pej 